Szárnyat bontott 51 fő ballagó kollégista, ünnepélyes keretek között lezajlott a kollégiumi ballagás a lánykollégiumban. A búcsúzó és búcsúztató közösségek szívhez szóló gondolatokat osztottak meg velünk. Kovács-Deres Adél tanárnő és Huszti Erzsébet tanárnő diákjai készültek ballagási műsorral ezen a napon.Virágba borult a kollégium épülete, hiszen az alsóbb évfolyamon tanuló diákjaink dekorálták a kollégium lépcsőházát. Pallag Ildikó Tagintézmény-igazgatónő a következő Márai Sándortól idézett sorokkal búcsúzott a végzősöktől, illetve kívánt sok sikert a jövőben terveik megvalósításához: 

„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek…

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.

Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve álltok most itt, de talán még nem értitek mi értelme volt az elmúlt évek erőfeszítéseinek? Mi értelme volt a sok tanulásnak, a sok próbatételnek és kihívásnak? Mi értelme volt ennek az utazásnak? Nem baj, ha így érzitek, ez teljesen természetes életérzés, s az út, ami még előttetek áll, majd megmutatja számotokra, hogy semmi sem történik ok nélkül, mindennek van jelentősége, jelentése, személyiség formáló ereje. S az az útelágazás, ami a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumba vezetett benneteket, az nem véletlen műve volt. Az itt eltöltött évekre tekintsetek úgy, mint az életetek legmeghatározóbb mérföldköveire, hiszen személyiségformáló és közösségépítő erővel bíró pillanatokat éltetek meg, éltünk meg együtt a kollégium épületében.

A tematikus, a csoport foglalkozások, a szakkörök, a kimenőidő, szobarend mind olyan fogalmak, amit csak az ért, aki kollégista volt a Nemes Nagy Ágnes Kollégium épületében. Ezek a szavak itt telítődnek meg nálunk érzésekkel, életekkel, színekkel, örömmel és szomorúsággal, ezek egy közös kollektív tudat részét képezik, amelyet csak azok az emberek értenek, akik a mi közösségeink tagjai voltak. A kollégista évek a közösséghez való tartozás, az összetartozás érzésének felerősítése révén vésődnek egy életre belénk.