„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

Márai Sándortól idézett sorok az advent, az ünnep, a várakozás csodájára és misztériumára világítanak rá, arra, hogy az ember a hétköznapok taposómalmában vívódva arra vágyik, hogy minden évben átélje a karácsony varázslatán keresztül azt a földöntúli érzést, hogy csodák márpedig léteznek, hogy az élet maga a csoda, és a gyerekkori mesék valóra válhatnak, ha hiszünk bennük.

Igazi hamuban sült pogácsa ez, amit egy életen keresztül magunkkal viszünk, csoda nélkül nem lehet élni, az ember áhítozik a csodára ebben a folyton rohanó és változó világban. A valahová tartozás érzése az ünnepek kapcsán biztonságot nyújt, az ünnepi rituálék és hagyományok, a szokásaink, a karácsonyfa feldíszítése, a lakás dekorálása, a csengettyű megszólaltatása állandóságot és megnyugvást, békességet teremt az életünkben. A változások közepette a karácsony varázsa örök érvényű csoda. 

Huszti Erzsébet tanárnő közösségének köszönhettük idén a színvonalas és példaértékű karácsonyi műsort, amely egy ötletes színdarabból és ének produkcióból állt.