Búcsú Rákos Csabáné Jutkától, intézményünk címzetes igazgatónőjétől

„Mondom néktek, mi mindig búcsúzunk, Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,

Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük, róla nem tudunk, és mégis mondom néktek,

Valamitől mindig búcsúzunk.”

Reményik Sándor verssorait választottam a búcsúzás, az örök elköszönés legméltóságteljesebb kifejezésére. A búcsúzás, egy kivételes ember elvesztése, eltűnése életünkből mindig mély veszteséggel, gyásszal jár. Bár Jutka sosem fog eltűnni az életünkből, mert szíve-lelke itt dobogott egész életében a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumban.

Jutka 1992-2007 között volt a Nemes Nagy Ágnes Kollégium igazgatónője, áldozatos munkamoráljával, felkészültségével, vezetői habitusával értékeket adott át tanárnak és kollégistának egyaránt. Otthont teremtett a számunkra a rideg szállóból, hatására szívvel-lélekkel magunkénak érezhettük a nevelőtanári munka minden pillanatát.

Kacagás, derű, tekintély és mély kötelességtudat jellemezte volt Igazgatónőnket, aki mindemellett hatalmas szívébe zárta az itt lakó diákokat és itt dolgozó tanárokat, kollégákat.

1996-ban vette fel az intézmény a pedagógusnak és tanulónak egyaránt erkölcsi példát adó Nemes Nagy Ágnes költőnő nevét. Hagyományt teremtett azzal, hogy megálmodta a minden év januárjában megrendezésre kerülő Nemes Nagy Ágnes-hét rendezvényét, amelyen különféle programokkal emlékezünk meg névadónkról.

A tanárok és diákok jóvoltából létrejött „Kulturált Ifjúságért Alapítvány” kuratóriumának tagja, majd nyugdíjba vonulását követően elnöke lett. Még halála hetében is a számára oly fontos alapítvány sorsán munkálkodott. Jutka mert nagyot álmodni, amikor a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumról álmodott, és ezek az álmok valóra váltak. Most is az ő álmai megvalósulásának köszönhetően vagyunk egy egymásra odafigyelő, szeretettel, gondoskodással teli közösség az itt folyó szakmai, pedagógiai munka megvalósulása mellett.

Ahogy a betegségében soha sem adta fel, úgy a munkájában sem ismert lehetetlent, a „zárt ajtókat” kinyitotta, létrehozott egy országosan is ismert és elismert oktatási intézményt, ami szálláshelyből a diákok otthona, a szülőknek bizalmasa, a partnereknek megbízható társa lett.

Búcsúzunk Rákos Csabáné Jutkától, bár ez a búcsú nem végérvényes, mert ő, ahogy eddig is, halála után is a Nemes Nagy Ágnes Kollégium hétköznapjainak része, lelkének egy része továbbra is itt lüktet ebben, az általa megálmodott közösségben.